A bántalmazott gyermek szindróma (BCS) és annak következményei

A bántalmazott gyermek szindróma (Battered Child Syndrome), más néven megvert gyermek szindróma egy olyan jelenség, amelyre a bántalmazás vagy elhanyagolás következtében kialakuló pszichológiai és viselkedésbeli tünetek jellemzőek. Ebbe beletartozik a viselkedés megváltozása, érzelmi problémák, szociális elszigetelődés, valamint az alvászavarok is. 

A gyermekbántalmazás hazánkban és világviszonylatban is aggasztó tendenciát mutat. A közlemény az Egészségügyi Világszervezet által is népegészségügyi problémának minősített gyermekbántalmazás, az ártalmas gyermekkori tapasztalatok hosszú távú káros következményeit mutatja be.

A gyermekbántalmazás és a gyermekek elhanyagolása általános és egyre aggasztóbb probléma számos társadalomban. A nemzetközi és hazai kutatások alátámasztják a WHO megállapítását, mely szerint a gyermekek bántalmazása bonyolult és nehezen tanulmányozható terület.

Régóta ismert tény, hogy a gyermekek viselkedési vagy magatartásbeli nehézségei mögött a legtöbbször rossz bánásmód vagy nélkülözés áll. A gyermekkel való embertelen bánásmód megítélésében országok és kultúrákközött nagy különbségek vannak.

A KSH adatai szerint 2019-ben 3849 gyerek volt veszélyeztetett családon belüli fizikai bántalmazás miatt, de a bűnügyi statisztika szerint csak 1163 esetben indult eljárás gyerekkel szemben elkövetett testi sértés miatt. Az Országos Kriminológiai Intézet korábbi kutatása szerint a veszélyeztetett gyermekek esetében a „cinikusan enyhe” bírósági ítéletek alig negyedében szabnak ki letöltendő szabadságvesztést. A legtöbb esetben felfüggesztett börtön vagy közérdekű munka az elmarasztaló ítélet. A gyermekek alig 30%-át emelik ki a családból, és 70%-uk marad a bántalmazó családi közegben.

A gyerekekkel szemben elkövetett bűncselekmények száma 2020-ban jelentősen nőtt, közel 500-zal több ilyen esetben (6310) indult eljárás, mint 2019-ben. A felnőttkori káros magatartásformák, úgymint dohányzás, alkohol- és kábítószer-fogyasztás pozitív korrelációt mutatnak a gyermekkori negatív, traumatikus élmények meglétével.

Tavaly ősztől a szabályozás szigorúbb: minden jelzőrendszeri tagnak, állampolgárnak törvényi kötelezettsége jelenteni a hatóságok felé, ha gyermekbántalmazásról szerez tudomást.

Egy-egy gyermekbántalmazási forma ritkán fordul elő önmagában. Adott időszakban együtt járnak, halmozódnak a tragédiák és/vagy az élete során ismételten áldozattá válik (reviktimizálódik) a bántalmazott gyerek. A sokféle és/vagy ismétlődő traumatizáció összegződő, és egymást felerősítő hatásai súlyosabb, tartósabb és komplexebb károsodásokhoz és tünetekhez vezetnek, mint az egyetlen típusú vagy egyszeri traumatizáció. Ezen áldozatok számára a bántalmazottság élménye létállapot, nem pusztán egy időben körül határolt egyszeri esemény. Ha családon belül történik, a gyermek állandó készenlétben él. Folyamatosan monitorozza a bántalmazó családtag viselkedését és lelkiállapotát, hogy elkerülhesse vagy késleltethesse a félt esemény bekövetkeztét, vagy megpróbál láthatatlanná válni. Energiáit nem a fejlődésre használja, hanem a túlélésre kell fordítania.

A komplex traumát elszenvedett gyermekek jelentős hányada súlyosan diszfunkcionálisan működő családokban nő fel, ahol kiszámíthatatlan a sokszor pszichiátriai problémáktól szenvedő és/vagy sorozatos krízishelyzetekkel küzdő szülők viselkedése, s gyakori a pszichoaktív szerhasználat. Elsősorban a fizikailag bántalmazó és elhanyagoló családokra jellemző a halmozottan hátrányos szociokulturális helyzet, amelyet a családtag(ok) alkohol vagy drogproblémája tovább nehezít. A szegénységben élő szülők energiáit felemészti a mindennapi túlélésért való küzdelem, s a gyermekre való ráhangolódásra nem marad kapacitásuk. A létbizonytalanság, az anyagi és személyes erőforrásoktól való megfosztottság frusztrációt és agressziót szül, amely könnyen a leggyengébb láncszem, a gyermek felé sül ki. A szexuálisan bántalmazó családokra kevésbé jellemző a kedvezőtlen szociokulturális státusz átlagosnál nagyobb gyakoriságú előfordulása.

A bántalmazásnak számos tünete lehet. Fontos, hogy mindig mérlegeljük, hogy a látott vagy tapasztalt tünetek, esetleges viselkedésbeli változások minek tudhatók be. Amennyiben okkal feltételezhető a bántalmazás ténye, vagy konkrét bizonyíték áll a rendelkezésünkre, azonnal jelezni kell a megfelelő hivatalos személyeknek.

Gyermekekkel foglalkozó szakembereknek kiépített jelzőrendszer áll rendelkezésre. Szülőként pedig azonnal cselekedni szükséges. Hatóságok, gyermekjóléti szolgálat bevonása, és gyermekvédelmi szakemberek segítsége szükséges az erőszak megszüntetéséhez, a bántalmazott gyermek számára pedig elengedhetetlen a szakszerű pszichológiai támogatás az elszenvedett traumák feldolgozásához.Minden esetben a gyermek érdekei és biztonsága a legfontosabb.

Kőszegi Erika
pszichológus

Felhasznált irodalom:

Tománé Mészáros Andrea – Egeresi Fruzsina – Vingender István dr.: A gyermekbántalmazás transzgenerációs hatásai. Az egészségügyi szakdolgozók társadalmi felfogása és értékítélete

Kuritárné Szabó Ildikó A gyermekbántalmazás és következményei

Dr. Pászthy Bea Semmelweis Egyetem I.sz. Gyermekklinika – A bántalmazott gyermek